„Nyersanyagelőkészítés 100” – centenáriumi rendezvény előadásokkal

A kutatási területek változtak az évek során, ehhez az intézet minden időszakban nagyon jól tudott alkalmazkodni.

– nyilatkozta Dr. Nagy Sándor, a Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézet igazgatója. „Most már az elsődleges nyersanyagok, tehát a bányászott nyersanyagokon kívül a másodlagos nyersanyagok kerültek fókuszba a kutatások kapcsán. Szoktuk ezt városi bányászatnak is nevezni” – emelte ki az intézetigazgató.

Tanszékalapítástól napjainkig

Az egykor ércelőkészítésnek, majd érc- és szénelőkészítésnek, később ásványelőkészítésnek, ma eljárástechnikának, nyersanyagelőkészítésnek, előkészítéstechnikának nevezett témakör, illetve szakterület már az 1735-ben Selmecbányán létrehozott Bergschule (Bányaiskola) képzési programjának is egyik fontos fejezete volt. Az ércelőkészítés tudományterület az 1762-1770 között Akadémiává fejlesztett intézmény történetének selmeci időszakában, a Bányaműveléstan, a Bányatan fontos része, tárgyköre volt. A szakmai ismereteket külön tárgyként, de 150 éven keresztül a Bányaműveléstani Tanszék keretében oktatták. Az 1867-es kiegyezést követően, magyar intézményként működő Bányászati és Erdészeti Akadémia szervezeti felépítésében már Bányaművelés – Ércelőkészítéstan Tanszék elnevezés szerepelt. 1872.-ben elfogadott átfogó akadémia reform keretében már felvetődött egy önálló tanszék létrehozása erre a tudományterületre, de a társadalmi és gazdasági problémák miatt erre nem kerülhetett sor. Az első világháború eseményeinek következtében 1918 őszén elrendelték a Főiskola Selmecbányáról való elköltöztetését.

A Sopronba áttelepült Főiskola, az oktatás mellett azonnal komoly szakmai feladatokat is kapott a jelentősen megcsonkított ország nyersanyagellátásának, gazdaságának helyreállítása érdekében. Az egész országra kiterjedő, 1923-ban életbelépő felsőoktatási reform a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán is új tanterveket és szervezeti változásokat is követelt. Ennek során a Bányászati Osztály (mai értelemben Kar) keretében 1923 januárjában megalapításra került az Érc és szénelőkészítéstani Tanszék. A tanszék tényleges működése azonban csak 1923 decemberében indulhatott meg, miután Finkey József 1923. XII. 15.-én rendkívüli főiskolai tanári kinevezést és tanszékvezetői megbízást kapott.

A Sopronban alapított és működő Tanszék, a Bányamérnöki Kar egyik tanszékeként, az 1949-ben a Miskolcon létesített Nehézipari Műszaki Egyetem szervezeti keretébe került és 1959.-ben költözött Miskolcra. A Tanszék elnevezése, a szakmai-tudományos terület fejlődésével többször változott, így 1960-tól Ásványelőkészítési Tanszék, 1992-től Eljárástechnikai Tanszék, 2006-tól Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet (2015-től két intézeti Tanszékkel), 2023-tól Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézet, két intézeti tanszékkel, (Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti tanszék és Bioeljárástechnikai és Reakciótechnkai Intézeti tanszék).

A programnak a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának (MAB) székháza és a Miskolci Egyetem adott otthont.