Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
„Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergből ép bőrrel, Selmecről pedig a Bursch-nóták nélkül kerül vissza a szülőföldjére, a leg szánalomra méltóbb teremtménye az Istennek!”
A Selmeci diákhagyományok eredete az 1735-ben Selmecbányán alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz kötődik.
A nemzedékről nemzedékre öröklődött szokások élő gyűjteménye az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradt és a mai napig él az egyetemi hallgatóság körében. Érdekes tény, hogy a középiskolai ballagásokon énekelt hagyományos dalok többsége is Selmecbányáról származik.
A Selmeci diákhagyományokat a szellemi kulturális örökség részévé választották. Az új örökségelem 2014-ben kerül fel az UNESCO szellemi kulturális örökség magyar listájára.
A selmeci hagyományok szerint az egyetemre érkező elsős diákok a pogányok, akik oktatás és vizsga után viselhetik a balek nevet. Az úgynevezett alapszigorlatok letételével válnak firmává, a végzés után pedig veteránná.
A szakestélyek ősi szokások szerinti, kötött menetű, többnyire tréfás hangnemben zajló összejövetelek. Minden szakestélynek önálló házirendje van. Szakestélyen keresztelik meg a balekokat, avatják a firmákat, a végzősök, vagyis valétálók szalagját, gyűrűjét és a hagyományos kupákat, korsókat is.
„Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergből ép bőrrel, Selmecről pedig a Bursch-nóták nélkül kerül vissza a szülőföldjére, a legszánalomra méltóbb teremtménye az Istennek!” – tartja ez a Selmecbányáról származó mondás.
A nótáknak sokféle típusa létezik, vannak közöttük himnuszok, temetési dalok és mulatós nóták is. A dalokat a szakestélyeken közösen éneklik. A hagyományok része az egyenruhaviselet, amelyeknek napjainkban karonként eltérő elemei vannak.
A búcsúzás szokása a Szalamander nevet kapta. A végzősök minden évben fáklyás felvonulással búcsúznak a várostól, ahol diákéveiket töltötték.
Miskolcon minden évben a belváros ad helyet a látványos fáklyás menetnek, a Szalamandernek. Ez a hagyomány nemcsak a magyarországi utódintézményeknél él a mai napig, hanem Selmecbányán, a ma már szlovákiai Banská Štiavnica intézményénél is.
A hagyományok azonban nemcsak külsőségekben nyilvánulnak meg: a „selmeci szellem” legfőbb jellemzője a vidámság, a barátság, a közösségtudat, a hivatásszeretet és a hazaszeretet.
A diákhagyomány azoknak az ősi értékeknek a felelevenítéséről és átörökítéséről is szól, amely belsőséges kapcsolatot teremt az alma materrel, és segítő, összetartozást erősítő kapcsolatot hoz létre a felsőbb évesek és fiatalabb társaik között.
2023 márciusában tűzvész pusztított Selmecbánya belvárosában, amelyben károsodtak az egykori Selmeci Akadémia épületei is. A károk enyhítésére és a helyreállításra adománygyűjtést kezdeményeztek a hajdani iskola magyarországi utódintézményei, a Miskolci Egyetem és a Soproni Egyetem.
„Ha Selmec hív, mi ott leszünk!” Ez a Bursch-nóta lett a mottója a segítségnyújtásnak, amellyel a magyarországi egyetemek az európai bányászati és kohászati kultúra megteremtésében megkerülhetetlen, tudománytörténeti jelentőségű szellemi értékek megőrzéséhez járultak hozzá. Az adományt a két intézet rektora személyesen nyújtotta át Selmecbánya, a mai Banská Štiavnica polgármesterének, a városnak.
