Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
A Miskolci Egyetem jogelődje a Selmecbányán 1735-ben alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. A később akadémiai rangra emelt selmeci iskola úttörő példaként szolgált az európai műszaki főiskolák létrehozásánál is. Hasonló képzés csak évtizedekkel később valósult meg: 1765-től Freibergben, 1770-től Berlinben, 1773-tól pedig Szentpéterváron. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg képzését.
A trianoni békeszerződést követően, 1920-ban Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült. Az akkori Magyarország területén Sopron adott helyet a hontalanná vált iskolának.
A szocializmus idején az Országgyűlés az 1949. évi XXIII. törvényben elrendelte, hogy Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni, így létrejött az a felsőoktatási intézmény, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt.
Az első tanítási nap 1949. szeptember 18-án volt Miskolcon. Az oktatás még nem az egyetem jelenlegi falai között indult el, mivel a mai universitas helyét – mintegy 85 hektárnyi területet – csak 1950 februárjában jelölték ki. Az építkezésre rabokat is kivezényeltek, a politikai elítéltek között volt Cziffra György zongoraművész is, akinek tiszteletére emléktáblát is avattak 2023-ban a Miskolci Egyetemen.
Az első tanulmányi épületeket 1951 őszén vették használatba az oktatók és a hallgatók. Az intézmény a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem nevet használta 1949 és 1952 között, majd 1956-ig az akkori kommunista pártfőtitkár után Rákosi Mátyás Nehézipari Egyetemnek nevezték.
1956 októberében a miskolci egyetemi fiatalság merész kiállásával országos jelentőségű szerepet vállalt a kommunista diktatúra alapjainak megrendítésében. Az egyetem Diákparlamentje 1956. október 22-én 11 pontból álló követelést fogalmazott meg, amely a Diósgyőri Munkástanács követeléseivel együtt került az akkori miniszterelnök, Nagy Imre elé.
1956 október 25-én az eredetileg a Búza térre szerveződő, majd az Egyetemvárosban folytatódó tüntetésen több ezren álltak ki a követelések mellett és a diktatúra ellen Miskolcon. November 4-én, a szovjet hadsereg bevonulás után az Egyetemvárosban harc alakult ki, amelyben két elsőéves hallgató életét vesztette. Halálos lövés érte Kiss Gábor gépészmérnök és Kölbert Gábor bányamérnök hallgatót. A forradalom és szabadságharc után az intézmény újra a Nehézipari Műszaki Egyetem nevet használta.
A műszaki karokon folyó magas szintű és a változó kor kihívásaihoz igazodó képzés mellett több tudományterület is megjelent a 20. század második felében az egyetem képzési palettáján.
Az Állam- és Jogtudományi Kar 1981-ben az ország negyedik jogi karaként jött létre, majd 1987-ben elindult a közgazdászképzés, amelyet a Gazdaságtudományi Kar létrehozása követett 1990-ben.
A Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának „előd intézménye” a Bölcsész Egyesület, jogelődje pedig a Bölcsészettudományi Intézet volt, önálló karként 1997 óta működik.
Mérföldkő volt az egészségügyet érintő szakterületeken, amikor 1998-ban a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Miskolci Kihelyezett Tagozatán elindult a védőnőképzés, aminek alapjain 2009-ben létrejött a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Kara.
Miskolc belvárosában, egy impozáns épületben, a Zenepalotában folyik jelenleg egyetemi szintű zenei képzés. Eleinte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző miskolci tagozata néven működött, budapesti központtal, majd 1997-ben a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete lett. A Bartók Béla Zeneművészeti Kar 2021 óta a Miskolci Egyetem nyolcadik kara.
